Szerdán már nem felezve kellett meginni (enni) a napi adagot. 4 alkalomra osztottam el.
Említettem, hogy a csokis ízétől többet vártam, így próbálom azt meginni először, hogy jövőhétre már csak az epres és pisztáciás maradjon. Az epres változatról már zengtem ódákat az előző postban, most jöjjön a pisztáciás:
ez is nagyon finom, teljesen marcipános hatása van. Olyan mint valami desszert.
Délelőtt, délben, uzsonna időben és késő este ittam 1-1 adat turmixot. Mindegyik alkalommal jól laktam és sokáig nem is voltam éhes. Azt hittem rosszabbul fogom bírni. :)
Viszont ami nehéz, az a napi rutin mellőzése. Értem ezalatt azt, hogy pl. esténként tv nézés közben vacsoráztam, vagy ha a városban kólicáltam, mindig vettem magamnak egy kis fornettit, egy kis azt, egy kis amazt. Most, ha elmegyek egy fornettis mellett már nyúlok a zsebembe, hogy készülődjek a vásárlásra, fizetésre és könyékig a zsebemben jut eszembe, hogy ezt most nem szabad. Illetve bizonyos időközönként eszembe jut valamilyen favorizált kaja és az, hogy ebből most jóllakásig be kéne termelni. Ezeken viszonylag könnyen továbblendülök, végül is fizikai éhséget nem érzek, ez inkább a megszokás miatti pszichológiai éhség szerintem.
Összességében tehát jól viselem, egyáltalán nem tűnik így 2-3 nap után nehéznek. Persze majd egy hét múlva lehet, hogy már agonizálni fogok valami szilárd kajáért, de nem esek kísértésbe. :)
Számadatok:
Kedden 166 kg voltam, szerda este 163,8. Tehát 2 nap alatt több, mint 2 kilótól szabadultam meg. Éhezés és szenvedés nélkül. Persze ebben benne van kis mértékben a hashajtózás, mert azért az nem hajtott meg annyira.
Ma (csütörtök) reggel pedig 163,2 kg-t mutatott a mérleg.
Természetesen boldog vagyok, ez is erőt ad. Ha kísértésbe kerülök, arra gondolok, hogy mennyivel jobb lesz az, hogy lefogytam csomót, főleg nyáron, mint az, hogyha most megeszek egy tányér rakott krumplit. A kúra végére egyébként nincs kitűzött célom, de örülnék, ha 155 körülire sikerülne lemenni.
_____________________________________________________________
